Fülszöveg:
Négy évvel korábban Sophie Mercer rádöbbent, hogy ő egy boszorkány, amiből természetesen jó pár kalamajka származott. Anyja, aki a boszorkányság képessége nélkül született, mindenben segítette őt, és csak akkor lépett kapcsolatba Sophie boszorkánymester apjával, akit a lány csak fényképről ismert, amikor nagyon szükségesnek látta. Egy napon aztán, amikor Sophie egyik bűbája meglehetősen rosszul sült el a szalagavató bálon, és túlságosan magára vonta az emberek figyelmét, apja úgy döntött, felügyeletre szorul: a Hex Hallba, egy világtól elzárt nevelőotthonba küldte őt, ami a problémás viselkedésű prodigiumok (vagyis boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye.
A hasonszőrű csodabogár tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhetett: három erős, szupermodell kinézetű ellenséget szerzett, egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelmet, egy ijesztő kísértet kezdte követni, és kapott egy szobatársat, akiről kiderült, hogy a suli leggyűlöltebb diákja és ráadásul vámpír. A legrosszabb azonban akkor következett be, amikor Sophie rádöbbent, hogy a diáktámadások első számú gyanúsítottja az ő szobatársa és egyetlen barátja.
A vérfagyasztó rejtélyek egyre sokasodtak, Sophie pedig kénytelen volt felkészülni a legnagyobb fenyegetésre, nevezetesen hogy egy ősi, titkos társaság mindent megtesz azért, hogy elpusztítsa a prodigiumokat
–kiváltképp őt.
Véleményem:
Tudni kell Sophie-ről hogy nagyon nagy a szarkazmusa és hát következménye az lett hogy már az első fejezetbe röhögnöm kellett. Nem mindennapi misztikus történet az tuti, előveszem a pálcácskámat és csiribá-csiribu és kész a varázslat. Még az is rátesz a dologra, hogy a boszorkányok meg a többi misztikus lény nem a modern kis lakásukba él hanem egy intézménybe,és hát persze minden könyvbe kell egy szívdöglesztően jó srác akiért mindenki odavan és természetesen főszereplőnk se maradt ki ebből.Ám de a jól kinéző srácok mellé is kell egy hárpia akinek mindig tökéletesen van beállítva a frizurája és a sminkje. De a vége..... a vége után már csak azt kérdezgettem hogy Miért? MIÉRRTTTTT?!! nem akarok spoilerezni annak aki még nem olvasta a könyvet de az kezdje el mert ÉN MONDOM MEGÉRI! Hawkins úgy csavarja a szálakat a könyvben de a végén minden kitisztul sajnos és nem a jó felé.
Összegzés: Tetszettek benne a vicces jelenetek, a csavarások és hát a boszorkánymester se lehet semmi.
A borító is nagyon tetszik nekem, ötletes.
Borító: ☆☆☆☆☆
Értékelés: ☆☆☆☆☆
Kedvenc karakter(ek): Sophia Mercer, Archer Cross, Jenna Talbot
Négy évvel korábban Sophie Mercer rádöbbent, hogy ő egy boszorkány, amiből természetesen jó pár kalamajka származott. Anyja, aki a boszorkányság képessége nélkül született, mindenben segítette őt, és csak akkor lépett kapcsolatba Sophie boszorkánymester apjával, akit a lány csak fényképről ismert, amikor nagyon szükségesnek látta. Egy napon aztán, amikor Sophie egyik bűbája meglehetősen rosszul sült el a szalagavató bálon, és túlságosan magára vonta az emberek figyelmét, apja úgy döntött, felügyeletre szorul: a Hex Hallba, egy világtól elzárt nevelőotthonba küldte őt, ami a problémás viselkedésű prodigiumok (vagyis boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye.
A hasonszőrű csodabogár tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhetett: három erős, szupermodell kinézetű ellenséget szerzett, egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelmet, egy ijesztő kísértet kezdte követni, és kapott egy szobatársat, akiről kiderült, hogy a suli leggyűlöltebb diákja és ráadásul vámpír. A legrosszabb azonban akkor következett be, amikor Sophie rádöbbent, hogy a diáktámadások első számú gyanúsítottja az ő szobatársa és egyetlen barátja.
A vérfagyasztó rejtélyek egyre sokasodtak, Sophie pedig kénytelen volt felkészülni a legnagyobb fenyegetésre, nevezetesen hogy egy ősi, titkos társaság mindent megtesz azért, hogy elpusztítsa a prodigiumokat
–kiváltképp őt.
Véleményem:
Tudni kell Sophie-ről hogy nagyon nagy a szarkazmusa és hát következménye az lett hogy már az első fejezetbe röhögnöm kellett. Nem mindennapi misztikus történet az tuti, előveszem a pálcácskámat és csiribá-csiribu és kész a varázslat. Még az is rátesz a dologra, hogy a boszorkányok meg a többi misztikus lény nem a modern kis lakásukba él hanem egy intézménybe,és hát persze minden könyvbe kell egy szívdöglesztően jó srác akiért mindenki odavan és természetesen főszereplőnk se maradt ki ebből.Ám de a jól kinéző srácok mellé is kell egy hárpia akinek mindig tökéletesen van beállítva a frizurája és a sminkje. De a vége..... a vége után már csak azt kérdezgettem hogy Miért? MIÉRRTTTTT?!! nem akarok spoilerezni annak aki még nem olvasta a könyvet de az kezdje el mert ÉN MONDOM MEGÉRI! Hawkins úgy csavarja a szálakat a könyvben de a végén minden kitisztul sajnos és nem a jó felé.
Összegzés: Tetszettek benne a vicces jelenetek, a csavarások és hát a boszorkánymester se lehet semmi.
A borító is nagyon tetszik nekem, ötletes.
Értékelés: ☆☆☆☆☆
Kedvenc karakter(ek): Sophia Mercer, Archer Cross, Jenna Talbot
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése